Gróf Mária
Gróf Mária
A zene hangjai mellett…
Zenét hallgatni oly csodás
Átitatja lelkem a varázs.
A zene engem írásra késztet
Megírni valami szépet.
Sok durvaság van a világon
És napról-napra csak azt látom.
Ellene oly keveset tehetek,
Istenem! Ilyenek az emberek?
Azért vannak, vannak akik még
Akik a jót, érzik azt mi szép.
Tesznek érte amit lehet,
Hogy javuljanak az emberek.
Reményem föl nem adom,
Hiszen van még feladatom.
Nem világra szóló nagy tett
De sok kis jó cselekedet.
Szépet és jót befogadni,
Aztán szívből tovább adni.
Így ápolni a lelkeket,
Sugározni szeretetet.
Schubert bájos harmóniája
Szívem, lelkem mélyen átjárja.
Jó Istenünk add meg nekünk,
Hogy harmóniában élhessünk.
Érzéseim!
Ó’ az érzéseim, ha egyszer átválthatnám.
De vaj’h mi lenne az amiért odaadnám?
Ami mindenkinek jó
s a csere nem hiábavaló.
A HIT és a SZERETET! Igen
az a kínos ami nagyon keresett.
Hiányzik sokszor talán,
mert az önszeretet
többször győz a csatán.
Önmagamnak
A múlt ismerete és tisztelete,
A jelen leírása és fejlesztése.
Biztosíthat utódainknak jövőt
A magunk életének értelmet.
Töprengés
Rég hordozom vers-magzatom,
Megszületni még nem hagyom.
Nem eléggé életképes,
Sok erő kell az élethez.
Skatulyázni nem hagyhatom,
Fiókomba rakosgatom.
Őt nem érdekli ez a gát,
Vágyik megmutatni magát.
A bosszúállás a témám,
Mit szólsz ehhez, barátocskám?
A gondolat is elborzaszt,
Mikor ártatlan vért ontasz.
Gondolatim csaponganak,
Eltunyulni ők nem hagynak.
Bújok idegen bőrébe,
Én mit tennék más helyébe’?
Kérdezgetem önmagamat,
Ha megölnék a fiamat,
El tudnám-e felejteni?
Meg tudnék-e bocsátani?
Vagy netalán én is ölnék,
Ha egy fiút így vesztenék?
Egy esetben lehetséges,
Meg is tenném, nem kétséges.
Halál árán feltámadna,
Megtenné tán minden anya.
De mivel ez lehetetlen,
Nem érdemes ilyet tennem!
Óhaj
Kérve kérlek édes Istenem
Jó gondolatokat adj nekem
Azután meg vezesd kezem
Hogy szépen szavakba rendezzem
Éltemet szeretet vezérli
És a megbocsájtás követi
Nem tudom, de jó lenne tán
Ha lenne követőm e példán.
Egy a másik nélkül mit sem ér
Hiányában csak vér folyhat, vér
Így a világ semmit meg nem old
Csak erkölcsön esik sok-sok folt.
A foltokat én nem szeretem,
Békétlenséget nem szívelem.
Választ kérek ha nem így helyes
Elmém akkor jobb utat keres.
Kérdezem az embereket…
Én mindig csak kérdezgetek,
Kérdezem az embereket
Miként élnek, éldegélnek,
Sorsukkal elégedettek?
Volt közöttük ifjú és vén
Dúsgazdag és nagyon szegény
A válasz meg változatos
Néha halk és sokszor hangos.
Kérdezgettem a szépeket,
Ők nem adtak feleletet.
A gazdagok meg azt mondták,
Nekik nem jutott boldogság.
Pedig jutott nekik bőven,
Nem vették észre időben.
Azután meg hipp-hopp elszállt
És boldogtalanná vált.
A szegények azt felelték,
Életüket gondban élték
Mindig mégsem panaszkodtak
Napról-napra robotoltak.
Hordozták a keresztjüket
Lehajtották a fejüket.
De szemük az égre nézett,
Onnan vártak segítséget.
Sóhajtották: Óh Istenem
Tovább dolgoztak görnyedten.
De amikor hazamentek:
Gyermekeik nevetgéltek.
Este asztalt körül ülik,
Szerény étküket megeszik.
Azután mind elalszanak.
Boldogságról álmodoznak.
Jel
Jelet tettem,
Azt jelenti: éltem.
Jelet teszek,
Azt jelenti: élek.
Ha jeleimet olvassák,
Életemet hosszabbítják.
Szüretkor
Esik, csepereg az eső,
Itt a betyár őszi idő.
Nap felhővel bújócskázik,
Testem, lelkem sokat fázik.
De mikor a felhő ritkul,
Szívem, lelkem újra vidul.
Hallgatom a hegy énekét,
Vígan iszom annak levét.
Szeretem a szőlőt, mustot,
Nem is eszem most más cukrot.
De a mustnak a hatása
Lehet ám a „Zalán futása”.
Ha a must már jól beérik,
Akkor jut igazán vérig,
Ha a jó bor korsóval jár,
Fekhelyed könnyen őszi sár.
Együnk, igyunk mértéklettel,
Így áldd, Isten, a jó kedvet.
Jókedvvel és egészséggel,
Mindenekkel békességben.
