Petrik István
PETRIK ISTVÁN
Még és már
Még írtam a verset,
de már olvastam a sort.
Finoman ízeltem,
mint egy pohár vörösbort.
Megtetszett a ritmus,
és megfelelt a rím.
Január didergett
a fagyban odakint.
Még írtam a verset,
de már hallottam a dalt.
Megéreztem benne
valami égi diadalt.
Valami győzelem félét
az elmúlás felett.
Egy halandó vagyok,
aki még nyertes is lehet.
Még írtam a verset.
Lassan betelt a papír.
öttek a gondolatok.
Most sem kellett radír.
Valami örök ajándék.
Az Úrtól kaptam én…
Kinyitotta a szemem
a jövőm kezdetén…
Még írtam a verset…
Vagy a vers írt engemet?
Tudom, van néhány szó,
amely engemet szeret.
Micsoda remek játék
ez a szórakosgató…
Neked szól ez a versem.
Most Te vagy az olvasó…
2021.01.12. B
A Magyar Kultúra Napjára - 2021
Színezzük tovább
Az Úr adott egy hazát,
és adott egy Kölcseyt.
Kaptunk tőle egy nyelvet,
és szépséges kincseit.
Himnusz és a Szózat,
a Halotti beszéd…
Ha magyarul érzel,
hát tudod, mennyire csoda szép.
Népdalok és a versek,
a mesék és balladák…
Bárhol élhetsz e Földön,
de csak itt lehet hazád!
Nekünk adta a jó sors
a négy folyót, a nemzetet.
Ide került egy kis nép,
és kapott új kezdetet.
Árpádok nemzedéke...
háborúk és csaták.
Az ősök hősiességgel
védték e szép hazát.
Légy büszke magyar lélek,
mert áldott lett e föld…
Árpád-sávos a zászló,
meg piros, fehér, zöld…
Keresztek és hantok
a hősi címeren.
Művelt fők sokasága
a tiéd nemzetem.
Földművesek, parasztok,
ügyes mesteremberek.
Dolgos nép ez a magyar.
Nem álmot kergetek.
Kultúrám magyar. Vallom!
Én most tovább vihetem.
Eddig se volt szürke,
de most már én színezhetem…
Ó, mennyi áldott elme
született már ide.
Lélek és magyarság.
Egy nép megvallott hite…
2021.01.18. B.t.
Hét találkozás
Találkoztam a Mindenséggel.
Szembe jött velem.
Maga volt a fény, az élet,
a féltő értelem.
Találkoztam a Végtelennel.
Bújócskázott velem.
Elbújt tőlem
az erdő mélyén,
és ott volt a bérceken.
Találkoztam az Igazsággal.
Isten-hangja volt.
Kérdeztem én,
az apró ember.
Zsigeri mélyről szólt.
Találkoztam a Félelemmel.
Markába szorított.
Rám adott egy hátizsákot.
Szorongást, bánatot.
Találkoztam az Emlékeimmel.
Egy élet, és képei…
Fotók megsárgulva,
és az elmúlás rétjei.
Találkoztam Önmagammal.
Néztem, verset írt.
Kérvényt a Teremtőhöz,
és hozta az örömhírt.
Találkoztam az Istenemmel.
Egy zarándoklaton.
Maga volt a nyom a porban,
és a meghasadt atom.
Maga volt egy levél az ágon,
és a pókháló-selyem.
Maga volt az elmélkedés,
meg a sajgó sebhelyem …
2021.01.21. Besenyőtelek
Hóvirágtól ibolyáig
Ma láttam hóvirágot.
Kicsit néztem a tavaszt
A kiskertben figyeltem
a kis sompolygó ravaszt….
Már zöld szárba szökkent
és gyolcsfehér a lepel.
Az ember lelke már
egy kis tavaszt érdemel.
Ma láttam hóvirágot.
Tavasz volt egy kicsit.
Jött az apró hírnök.
Rám mosolygott egy kicsit.
Tudom, csak február van,
de cseppet sem titok.
Én itt az ablak mögül
a tavasznak szorítok.
Ma láttam hóvirágot.
Kicsit tavasz lett megint…
…és lesz majd nyitnikék is
a megszokott rend szerint.
Én nem sürgetek semmit.
Türelmes ember vagyok…
és örülök majd nagyon
ha már ibolyát is láthatok.
2021.02.06. B.t.
Elveszett az út
Elalszik mindenki,
mint a szentjános-bogár.
Régi derengés.
Emlék lesz a fényünk.
Nélkülünk forog
tovább a világ.
Éteri csenddé lesz
a régi énünk.
Valaha test volt.
Ma már csak a lélek …
A félbe hagyott szavak
hangtalan beszélnek.
Függönylebbenés.
Gyertya lángja ég.
Távolról még szól
egy gyermekkori ének.
Kialszik a láng.
Átölel a csend.
Szomorú takaró…
Fájdalom és béke.
Mennénk még tovább,
de elveszett az út.
Szakadék perem.
Ennyi volt.
Most vége…
2021.01.16. B.t.
Lelkedben béke
hajnal csendje
hajnal hangja
szépen szól
a lét harangja
erdő zöldje
árok partja
létemet az
idő hajtja
csillag tüze
holdam fénye
a végtelen
mindensége
világ széle
világ vége
a lelkedben
ott a béke
folyók vize
tenger habja
a nagy világ
kis darabja
isten terve
ember álma
védőangyal
veled szállna
2021.03.02. B.t.
Génelmélet
Gondolatom nagy folyó.
Térdig benne gázolok.
Tutaj élet a habon,
rajta lélek háborog.
Reménységem kis patak.
Tiszta vize elfolyik.
Gátak között csendesen
minden porrá változik.
Hegycsúcsokon kártyavár.
Homlokunkon égi jel.
A völgy felett szivárvány.
Ágaskodva sem érem el.
A létra végén csillagok.
A földi ember meglesi.
A mindenségre feltekint,
a gyökereit keresi….
Honnan jött az üstökös,
mely elhozta az életet…
Hol gyúrták az istenek
a földet és a kék eget….
Honnan lett a négy elem,
mely emberré változott….
Hús, vér, gén-emlékezet.
Földlakó leszármazott…
2021.01.12. B.t.
Három igazság
Minden mosolyod szerelem.
Minden könnycsepped féltés.
Minden pillanat boldogság.
Minden csókod egy kérdés.
Minden ölelés jutalom.
Minden érintés éget.
Minden szavad simogat.
Minden sejtedben élet.
Minden emlékünk felragyog.
Minden tetted varázslat.
Dobogó szívvel örvendek
minden találkozásnak.
Minden sóhajom te lettél.
Minden festményen látlak.
Minden illata te lettél
a mézízű virágnak.
Minden titok téged rejt.
Mindenben téged kereslek…
Három igazság létezik…
szeretlek, szeretlek, szeretlek …
2021.03.01. Besenyőtelek
Fűszál élén járok
Nevelj költővé…
Verseket már írtam.
Volt, hogy nevettem,
volt, hogy csak sírtam.
Volt, hogy a tintámmal
cseppent le a bánat,
volt, hogy csak a sóhaj
hagyta el a számat.
Nevelj költővé.
Én tanuló leszek.
Ha a mindenséghez sok kell,
én mindent megteszek.
Csillagokat hozok.
Fűszál élén járok.
Szívdobogásomban
érzem a világot.
Én írok verseket.
Te mosolyogsz, nevetsz.
Hálás leszek érte,
ha költővé nevelsz!
2021.03.03. B.t.
Nincsenek hegyek
Itt nincsenek hegyek.
Csak a szemét.
Sok ember eldobja
istenét.
Keresztet rak
az ember fiára.
Megfeszíti.
Lehet hiába…
Itt nincsenek hegyek.
Csak az üveg.
Esetleg a díszes
Cukorsüveg.
Jézus vigyázza.
Éjjel-nappal.
Egy kifaragott
kőalakkal…
Itt nincsenek hegyek.
Csupán a jég.
Sós vízbe olvadva
közeleg a vég…
Víz alá kerül
a sok atoll.
Atlantiszunk
itt lesz valahol…
2021.03.01. B.t.
Megszólaltam
Megszólaltam
a legszebb nyelven.
Áldott kincs
az anyanyelvem.
Tudom nehéz.
Ez a szép benne.
Több törődést
érdemelne.
Megszólaltam.
Már le is írom.
E nyelv a bölcsőm,
ez lesz a sírom.
Ez az álmom.
Ez a vágyam.
A templomom,
a lakóházam.
Ízlelgetem.
Kóstolgatom.
Ősi ízek...
Érni hagyom.
Megszólaltam.
Akik értik
minden szavát
kincsnek érzik.
Nehéz, tudom.
Megtanultam.
Egy-két éves
alig múltam…
Megszólaltam
anyám szavával.
A családommal,
az iskolával.
A barátokkal,
a természettel.
Telve vagyok
szeretettel.
Megszólaltam.
Magyar szóval.
Szívből jövő
biztatóval.
Magyar vagyok.
Anyanyelvem.
Gyermekeként
szeret engem.
2021.02.04. B.t.
Megtanultam.
Egy-két éves
alig múltam…
Megszólaltam
anyám szavával.
A családommal,
az iskolával.
A barátokkal,
a természettel.
Telve vagyok
szeretettel.
Megszólaltam.
Magyar szóval.
Szívből jövő
biztatóval.
Magyar vagyok.
Anyanyelvem.
Gyermekeként
szeret engem.
2021.02.04. B.t.
Minden, ami élet
Hegy lábánál fakadok.
Ezer felé szaladok
Az utamat nem ismerem.
A tengeremet keresem.
Kelet felől szél terel.
Áztatlak. Vizes leszel.
Lábad sarát okozom.
Május eső, oltalom.
Hajók törzsét ringatom.
Határ vagyok. Tilalom.
Hidat építenek rám.
Sós víz lesz a cél-hazám.
Sziget vagyok. Víz ölel.
Ki nem akar, nem jön el.
Erdeimben vad lakik.
Elbújtatok valakit.
Csillag vagyok egeden.
Kérdésedre felelem:
a végtelen az én tanyám,
a Tejút volt az iskolám.
Csend voltam, de hang leszek.
Szünetjelet sem teszek.
Madárhang az énekem.
Szabadság az életem.
Vízcsepp vagyok. Zuhanok.
Élet után kutatok.
Ahol nincs, ott teremtek.
Az élet vagyok. Szeretnek.
2021.01.12. B.
Szünetjelet sem teszek.
Madárhang az énekem.
Szabadság az életem.
Vízcsepp vagyok. Zuhanok.
Élet után kutatok.
Ahol nincs, ott teremtek.
Az élet vagyok. Szeretnek.
2021.01.12. B.
Soha
Istenem, Erdély…
Sajog a szívem.
A Kárpátok között
bolyong a hitem.
Hova lett, hol van
a régi büszkeség?
A Hargita felett
szomorú az ég…
Istenem, Erdély …
Fáj a lelkem is.
Nyílik a völgyben
a magyar kikerics.
Hol van, hova lett
egy nép igaza?
Székelyek álma,
csángók vigasza …
Temetőkertben
ferde a kereszt.
E földből a gyökér
sohasem ereszt.
Szétnézek megint.
Könnyes a szemem.
Mentsd meg a bajtól
Erdélyt Istenem!
Templomok csendjében
nem alszik a hit.
A csillagösvényen
még várnak valakit …
Egy maroknyi földet
szorít a kezem.
Ne hagyd el soha
Erdélyt Istenem!
A jelszó: szeretet
(Főhajtás egy igaz ember előtt)
*
Akinek bűn az erényed,
az tőled sokkal szegényebb.
Testben, lélekben, az agyban,
párhuzamos vonalakban
ragyogsz a végtelen felé.
Tisztán állsz Istened elé.
Kezedben fegyver sosem volt.
Mondatod más ellen sosem szólt.
A szeretet egyetlen jelszavad.
Te nem vagy bűnös, de védd magad!
Kinek a béke nem érték,
a szívét kőtömbre cserélték…
Ki elítélt ölelés helyett,
az a törvénnyel sérteget…
Vádolhat, cellába bezárhat.
A lelkiismeret a kijárat.
Szabad vagy. Repkedhetsz galambként.
Adj igazságot szavanként.
Ossz békességet mosollyal.
Ne kend be magad a koroddal!
2021.02.22. Besenyőtelek
A fűszál dolga
Beleveszni az éjszakába.
Elmerülni a lét tavába…
Beleszagolni a szélbe.
csavarogni kéz a kézbe…
Heverészni árokparton.
Elmélázni egy sírhanton.
Csokrot szedni nefelejcsből.
Boldog lenni szerelemtől.
Eltévedni a hegyekben.
Magad látni szép szemekben.
Verset írni mennyi másról…
bizalomról, elmúlásról.
Otthon lenni a végtelenben.
Embernek a szép jelenben.
Hullócsillagokat lesni.
A titkukat megkeresni.
A szavaidat egy csokorba.
Elbújni egy zöld bokorba.
Fára mászni, mint egy gyermek.
Tanulni az engedelmet.
Építgetve birodalmad,
szép legyen az irodalmad…
Fogyasztható, megérthető.
Mindent szépen értelmező.
Istent, embert, szívet, lelket…
dolgainkat, értékrendet.
Megy az idő. Hagy haladjon.
Az életcélunk megmaradjon.
Előre nézni, sosem félni.
Mint egy fűszál, úgy kell élni.
Egyenesen. Nem hajolva.
A fűszálaknak ez a dolga!
2021.06.21. Besenyőtelek
Ki tanított emberül?
Honnan jöttél, hova mész,
érdekel a nagy egész?
A múlt, a volt, a szép jelen,
hol a tudásgyümölcs megterem…
Vannak-e még gyökerek?
A felmenőid ismered?
Kaptál szárnyat, hogy repülj?
Ki tanított emberül?
Van-e fészekmeleged?
A barátod megismered?
Van korlát, ami véd?
Istentől való igéd?
Van-e hited, templomod?
A lélek tüzét behozod?
Van-e fényed, hogy lámpa légy?
Várnak-e ha haza mégy?
Van -e otthon, van-e fáklya?
A két kezedben van-e csáklya?
A karjaidban van erő?
Az életfilmed nézhető?
Van-e versed, hogyha kérnek?
Van-e értelme a létnek?
Van-e utad? Végig járod?
Elnyel-e az ingoványod?
Van-e szíved, van-e lelked?
Milyen ember lakik benned?
2021.06.23. Besenyőtelek
Homokba írni
szeretni könnyebb,
vagy szeretve lenni,
fellélegezni,
vagy levegőt venni
mesélni szépet
vagy szépen mesélni
becsülni múltat
vagy jövőt megélni
meghalni könnyebb,
vagy megszületni
fát felnevelni,
vagy tűzre vetni
verset mondani,
vagy írni a verset
dacot mutatni,
vagy engedelmet
nevetni könnyebb,
vagy könny nélkül sírni
őstörténetet
homokba írni
virágot szedni
lekaszált réten
reménnyé válni
magyar vidéken
hallgatni könnyebb
vagy csendben maradni
járatlan utakon
nyomon haladni
célokat látni
bármilyen messze
csillaggá válni
ha megjön az este
2021.06.25. B.t.
Van ami súlytalan
Van amit nem lehet.
Van amit nem szabad.
Tudod a szereped,
de nincs hozzá végszavad.
Van ami ismerős.
Van ami véletlen.
Faragnál szobrokat,
de a vésőd életlen.
Van ami hangtalan.
Van ami rímtelen.
Lehet, hogy többet ér
egy okos értelem.
Van amit nem akarsz.
Van amit szeretnél.
Nem lennél szabadabb,
ha bárhová mehetnél.
Van ami remekmű.
Van ami selejtes.
Mit ér a tegnapod,
ha mindent felejtesz…
Van ami végtelen.
Van ami véget ért.
Az isten mennyit ad
hatvan év életért?
Van ami súlytalan.
Van ami többet nyom.
Van mikor nem látszik
a kereszt a válladon.
2021.06.26. B.t.
Ha semmi sincsen
Kinek a szívéből
kihullott Isten,
annak a lelkében
semmi sincsen.
Kinek a szeméből
pereg a könnycsepp,
annak múltja
sokkal könnyebb.
Kinek a kezében
Isten tolla,
annak a vére
tinta volna…
Kinek a házában
áldás az élet,
annak a remény
örök ígéret.
Kinek az agyában
teremtés lakik,
az a gondolatával
teremt valamit.
Kinek a csendje
ódákat zenél,
annak az idő
színes falevél.
Kinek a hangja
lelket simogat,
az öröklétben
verset írogat…
2021.06.29. B.t.
Parasztember öröme
De rég volt, hogy fára másztam.
Fürge voltam, nem vigyáztam.
Fel a törzsre, a koronába…
Lelógott az eső lába.
De rég volt, hogy bújócskáztunk.
Eső esett, bőrig áztunk.
Epret loptunk tizenketten.
Selyemingem összekentem.
De rég volt, hogy bicikliztünk.
Nagyanyámnak dinnyét vittünk.
Lánchintáztunk körbe-körbe.
Fürödtünk a nagygödörbe.
De rég volt, hogy diák voltam.
Szamárlétrán araszoltam.
Könyvet „faltam” éjjelente.
Verne Gyulát megszeretve.
De rég volt, hogy világgá mentem.
Fütyörésztem, énekeltem.
Hegyeket néztem, de messze jártam.
A felnőttkortól csodát vártam.
De rég volt, hogy gyermek voltam.
A malomba búzát toltam.
Boglyát raktam, mákot szedtem.
Farmerra valót kerestem.
De rég volt, hogy szép volt minden.
Otthon, család, ünnep, Isten...
Szeretet a tűzhely körül.
A parasztember ennek örül.
De rég volt... Oly szép az emlék
Ha lehetne, útra kelnék.
Visszamennék egy régi korba.
Téli fagyba, disznótorba.
De rég volt. Én nem felejtem.
Bár öregedő gyermek lettem.
A testem „hatvan”, a lelkem gyermek…
Visszhangoznak a régi termek…
De rég volt… én büszkén vallom.
Gyermekkorom nagyra tartom.
Emberségből példát kaptunk.
Azóta is összetartunk!
2021.07.13. B.t.
A szó, a vers, a költemény
a köd, a fű, a pirkadat
az elszalasztott pillanat
harmatcsepp az üvegen
egy madárfészek, üresen
az est, a hold, a csillagok
mit az isten itt hagyott
embert, várost, kis tanyát
a bölcsőben egy kisbabát
a fény, a tér, a végtelen
az ember nem reménytelen
nem szolga, nem alattvaló
a becsületrend adható
a szó, a vers, a költemény
a palánta, a vetemény
szép a kert, ha nem gazos
sose legyél bánatos
a vér a szív, a dobbanás
a sorok között olvasás
ha megérted az ütemet
még a csend is üzenet
Nem másolható
Én csak egy vagyok,
és csak egy leszek.
A mindenség fölé
kupolát teszek.
Egy vagyok csupán,
a vidéki gyerek.
Talán furcsa a szó,
és szólni sem merek.
A dél-hevesi por,
a szülőföld göröngy…
Lehet másnak kő,
de nekem igazgyöngy.
Bölcsőm itt ringatott,
a sír majd itt takar.
Az egykori gyerek
még álmodni akar.
Egy vagyok tudom.
Nem másolható.
Költőszerűnek szült
a mindenható.
Keresem a szépet
bármerre is nézek.
Néhány költői sort
Istentől idézek.
Emberfia ember
Enyém volt minden,
amit láttam.
A madártoll,
a tölgylevél.
A gomba kalapja
a fűben.
Minden
a szépségről mesél.
Enyém volt minden
amit fogtam.
A száraz ág,
a kavics darab.
A madárijesztő
a kertben,
a fejére tett
lyukas kalap.
Enyém volt minden,
amit hallok.
A tücsökzene,
a csendkabát.
A végtelenség,
s ami belőle árad.
Meghallottam
Isten szavát?
Enyém volt minden,
ami szépség.
A láthatatlan,
és a látható.
Szerencsés vagy
emberfia ember.
Minden a legjobban
csinálható….
Enyém lett minden,
amit kaptam.
A szívverés,
a lélegzetem.
Velem dobban
az Univerzum.
A verseimben
érezheted.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
