Somfai István
SOMFAI ISTVÁN
Kedves ballagó Diákok!
„Egész életünkön keresztül mindig csak a jelent birtokoljuk és sohasem többet. A különbség csak az, hogy eleinte hosszú jövőt látunk magunk előtt, a vége felé pedig hosszú múltat magunk mögött.”Ezt a gondolatot Schopenhauer vetette papírra, s mintha csak azért tette volna, hogy ezt az utolsó nektek és csak nektek szóló beszédet valahogyan elkezdhessem. Teszem ezt azért is, mert előző igazgatóitok – Rózsa Józsefné dr. és Varga Ibolya – ballagási búcsúztatóikat hasonló bölcs idézetekre építették,
amelyeknek gazdag gondolataira még ma is szívesen emlékezem. Tanárként számomra ez a 44. ballagás – ebben a gimnáziumban a 38. – és a végzősök mindig elvisznek valamit a szívemből. így van ez most is, de ne mardosson benneteket az önvád: nem lettem tőle szegényebb, ezt a valamit ugyanis nektek szántam. De cserébe itt hagyjátok nekem – nekünk
a tehetségetek egy biztató szeletét, igyekezeteteket, rokonszenves gyermeki derűtöket, azt a reményt, hogy a jövőnket rátok bízhatjuk. Ne feledd: a jövő egy darabja vagy! „Nem csak magunknak születünk” – mondta Cicero – és nem is magunknak halunk meg – teszem hozzá én. Ma, amikor a világot annyi széthúzás, gáncsoskodás, a pénz hatalma, agresszió és trágárság feszíti…
Érezd: szükség van rád, a jóságodra, a tudásodra, a mosolyodra…És azt se feledd: senkivel sem vagy azonos! Sokszor tűnődöm: nap, mint nap ugyanazt látjátok, halljátok, tapasztaljátok, és mégsem vagytok – lesztek egyformák. Mert más a szívetek, más a lelketek, amit hozzátesztek az életetekhez! Ezért vagy Te is egyéniség, ezzel is valamivel érdekesebbé, értékesebbé, változatosabbá teszed a világot!
Ezért sem élsz hiába!
Majd érettségi után keress magadnak egy csendes zugot, és próbáld megírni életed hátralevő részének forgatókönyvét. Szabad kezet kapsz. Beírhatod a siker-kudarc, könnyek-nevetés, extázisagónia összes mennyiségét – azaz megtervezheted, mit tekintené ideális életnek, mi az élet célja számodra, mit érhetsz el, ha hajlandó vagy tenni érte. Mikor ezt a jövőt tervezed, jusson
eszedbe: tied a választás szabadsága! Mindenkor választhatsz jó és rossz között, hogy mi mellett kötelezed el magad. És tiéd a szeretet szabadsága! Tudd: életed legszomorúbb pillanataiban is lehetőséged van azt és úgy szeretni, akit és amennyire csak akarsz!
Legyen számodra iránytű Seneca bölcsessége: „Sokan élik le az életüket úgy, hogy csak az élet eszközeit keresik, hogy figyelmük csak a holnapra irányul. Hogy mi rossz ebben? Végtelen sok! Hiszen nem él, aki így él – csak élni készülődik. Mindent elmulaszt, az élet elfut mellette, mint valami idegen: az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész. Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja az egész életét. S miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?
Ez az intelem már egészen közel áll a horatiusi „”Carpe diem!”-hez: „Használd ki a napot! Ragadd meg az alkalmat!”
Nem véletlenül menekülök az ókori bölcsek gondolataihoz, hiszen igazságukat a háborúk pusztításai s a politikai viharok sem rendítették meg. S miért vár rád csodálatos élet? Mert együtt élhetsz, Nobeldíjas tudósokkal, kiváló művészekkel, olimpiai bajnokokkal és űrhajósokkal, részese lehetsz az emberiség nagy ünnepeinek, korszakos technikai találmányoknak, láthatod a Napot, a csillagokat, megismerheted a szerelmet és a családi boldogságot, születhetnek gyermekeid… Azaz – ahogy Márai Sándor fogalmaz – megélheted az emberi Sorsot.
Kedves végzős diákjaink!
Tanártársaim és a gimnázium valamennyi felnőtt dolgozója nevében őszinte szeretettel kívánok nektek igazi boldogságot, sikeres életutat, optimizmussal, derűvel,bölcsességgel. Mert semmit sem ér neked az élet, ha másképp álmodod, és másképp éled…
Isten Véletek!
