Szigeti Eszter
SZIGETI ESZTER
Csillagok között
Első találkozásunk hol máshol is történhetett, mint egy kulturális összejövetelen, ahol 2002-ben énekeltem Zoli zongorakíséretével. Előadás után odajött, hogy elmondja mennyire tetszett neki a műsor és szívesen venné, ha közelebbről is megismernénk egymást. Éva közvetlensége, tájékozottsága, humora és kedvessége egy pillanat
alatt magával ragadott.Ezek után nem meglepő, hogy gyakran kerestük egymás társaságát. Kiderült, hogy egymás közelében lakunk, így a személyes találkozások
gyakoribbak lettek. Hitünk, világszemléletünk és a művészet iránti szeretetünk lassan – lassan barátokká kovácsolt bennünket. Lelkes beszélgetéseink során megismertem egész életét. Hamarosan beavatott féltve őrzött titkába: verseket ír. Sokszor kért meg rá, hogy olvassam fel „Eszteresen”. Örömmel tettem,hiszen költeményei már a kezdetektől lenyűgöztek. Onnantól kezdve írásai beépültek a műsorainkba. Szép átvezetések lettek a dalok összefűzéséhez. Nem egyszer könnyes szemmel ült a nézőtéren. Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára „Múzeum ’56 Alapítvány” megemlékezést szervezett. Mivel Éva diáklányként részese volt az eseményeknek, meghívott vendége volt a rendezvénynek. Szerepelt egy régi írása, melyben emlékeit jegyezte le. Engem ért a megtiszteltetés, hogy felolvassam. Az ország több pontján jártunk együtt abban az esztendőben. Mindezek után egyáltalán nem volt meglepő, mikor az Érdi Nyári
Zenélőudvar meghívott előadójaként, Temesi Éva verseket választottam
az összekötő szövegek közé. Ez az előadás több, számomra újabb két, igen kedves ismeretséget hozott: Balogh János – rézgrafikus, Éva régi barátja, és Ilka Gábor – miniatűr szobrászművész.Mivel egy nosztalgia összeállításra kértek fel Varga Zolival,
szerettünk volna a dalokhoz illeszkedő, és a kor szellemét megidéző díszletet. János és Gábor alkotásai tökéletesen illettek a Magyar Földrajzi Múzeum színpadára. Az előadás teltházzal és hatalmas sikerrel zárult. Az est emlékére kaptam Évától egy legyezőt, amit rajongva szeretett férjétől kapott. Ez a dedikált legyező a mai napig féltve őrzött kincs.
Teltek múltak az évek és mindig kerestük egymás társaságát. Emlékszem, mikor újságolta, hogy talált egy társaságot, ahol csupa irodalomkedvelő ember találkozik. Örültem, hogy idősebb korára megadatott neki az az elismerés, ami oly régóta járt volna neki. A Poly – Art közösségében otthonra talált. Betegsége, amely végleg elragadta tőlünk, csupán emberségének látható formáját vitte el, de lángoló lelkének fénye máig beragyogja életünk. Azt remélem, hogy halála után, megzenésített versei
dallamára ringatózik valahol a csillagok között, ahol törött szárnyait összeforrasztotta a mennyei szeretet.
Ha eljön a december
Ha eljön a december, egy kis angyal útra kel,
elhozza a csodát, mely lelkünknek üdvöt ád.
Csillaggal szemében, dallammal szívében,
karácsony éjszakán a mennyből földre száll.
Dalában szüntelen életre kél Betlehem:
pásztorok, báránykák, három, bölcs király…
József mellett, Mária mosolyogva ringatja
ég és föld urát, a kis Jézuskát -
S míg az angyal énekel, vétkeink hó fedi el.
Ha eljön a december, az angyal ma is útra kel,
hogy lássa a csodát: együtt örül a család.
Jó lenni gyereknek, érezni, hogy szeretnek.
kéz a kézben szent estén, a lelkünk égig ér -
S míg az angyal énekel, a mennynek fénye körbeölel.
Ha eljön a december
Apró Fénysugár
~ megérkeztél ~
Angyalszárnyak suhannak a kéklő égen át,
megcsendül egy csengettyű, a vén idő megáll.
Titkot sejt a nagyvilág, új csodára vár:
a Mennyországból földre ér egy apró fénysugár.
Csendes éjszakán angyal hangja száll ~
Érkezel, talán, édes kisbabám!
Ó, várva-várt pillanat, már nem csak képzelet:
pillantásunk összeér, érzem a kis szíved .
Minden kincsnél többet ér, hogy itt vagy énvelem.
Mindig melletted leszek és fogom két kezed!
Csendes éjszakán angyal hangja száll ~
Itt vagy végre már, édes kisbabám!
Megérkeztél, Bendegúz, szebb lett az életem.
Boldog leszel, Kisfiam nem árthat semmi sem!
Csendes éjszakán angyal hangja száll ~
Itt vagy végre már, édes kisbabám!
Angyalszárnyak suhannak a kéklő égen át,
megcsendül egy csengettyű, a vén idő megáll.
Titkot sejt a nagyvilág, új csodára vár:
a Mennyországból földre ért egy apró fénysugár.
Csendes, téli éjszakán
Csendes, téli éjszakán halkan hull a hó,
porcukorként fénylőn csillogó.
Bársony takaró alatt szunnyad a világ,
nem zavarja semmi nyugalmát.
Csendes, téli éjszakán megtisztul szívünk,
olyan szépnek látjuk életünk.
Boldog lehet mindenki, együtt a család,
új csodára vár a nagyvilág.
Karácsony ünnepén titkot súg
a messziség, eltölt a jó
és egy angyalka már csendesen
a földre száll, míg hull a hó.
Csendes, téli éjszakán születik a fény,
a sötétség hatalma véget ér.
Gyermekarcú Istenünk mosolyog reánk,
szabadul bűnétől a világ.
Karácsony ünnepén titkot súg
a messziség, eltölt a jó
és egy angyalka már csendesen
a földre száll, míg hull a hó.
Megszólal egy csengettyű
és az angyal ránk talál,
elhozza a szeretet dalát.
Karácsony ünnepén titkot súg
a messziség, eltölt a jó
és egy angyalka már csendesen
a földre száll, míg hull a hó.
Magam újra megtalálom
(Duna-parti emlék)
Susog a szél, zörget nádat,
biztatja az öreg fákat,
daloljanak eleinkről,
dicsőséges, szép időkről.
Lehunyt szemmel földön ülök,
lélekben messze repülök,
gémek szállnak fenn az égen,
jártam már itt… egyszer, régen…
Akkor büszke volt a népem,
békében élt csendben, szépen.
Ellenség rettegte csupán,
mikor nyíllal harcolt lován.
Atyla fehér ruhában,
első volt minden csatában.
Üstengrikút segítette,
hű szerelme vezérelte.
Esthajnalcsillagnak fénye,
Réka szemének szép éke.
Világ ura őt szolgálta,
ő volt szíve tulipánja
A Legkisebb Királyfi
(Apa 55. születésnapjára)
Apa, mesélj nekem a világról!
Ugye, a jó mindig célhoz ér?
Apa, Te vagy a Legkisebb Királyfi,
minden meséd a szívemben él!
Kislányként megóvtál minden bajtól,
semmitől sem féltem soha én.
Te voltál a legkisebb királyfi,
legyőztél minden sárkányt és veszélyt!
Táltos paripádra, ha felültél,
s elröpültél, csak azt vártam már,
mikor érkezel haza, hiszen vár
itthon Rád a három királylány.
Apa, mesélj nekem a világról!
Ugye, a jó mindig célhoz ér?
Apa, Te vagy a Legkisebb Királyfi,
minden meséd a szívemben él!
Egyszer volt, hol nem volt, nagy vagyok már,
lelkemben őrzi minden szép meséd.
Az Üveghegy felől a kék madár száll,
azt dalolja, mindig van remény!
Álmaimmal vállamon tarisznyám,
Meseország útján járok én,
a jótettek helyébe rám a jó vár…
Nagy csodát ígér egy kis Tündér!
S ha megöregszel, Legkisebb Királyfi,
én mondom tovább majd a mesét.
Nem felejtem, mit Tőled tanultam,
azt, hogy a jó mindig célhoz ér!
Apa, mesélj nekem a világról!
Ugye, a jó mindig célhoz ér?
Apa, Te vagy a Legkisebb Királyfi,
minden meséd a szívemben él!
Érkezel
(Unokaöcsémnek)
Nem tudtam, hogy létezel,
álmodtam, hogy érkezel,
titok még, fiú leszel vagy lány –
Szálingóz a hópehely, csengő hangja száll.
Egy égi hírnök útra kél,
hogy elhozza a csodát.
A csendes éjszakán,
áldott fény ragyog reánk,
angyal suhan át a kis szobán.
Sok emlék megtalál, elcsitul minden, mi fáj,
a Szeretet jászolánál lelkünk hazatalál.
Megtudtam, hogy létezel,
örültem, hogy érkezel.
Szívem bűvös érzés járja át –
Angyalszárnyat kergetek a régi ház falán,
mellettem egy kisleány,
ki már a Te Anyukád.
A csendes éjszakán,
áldott fény ragyog reánk,
angyal suhan át a kis szobán.
Sok emlék megtalál, elcsitul minden, mi fáj,
a Szeretet jászolánál lelkünk hazatalál.
Ajándék, hogy létezel,
tavasszal megérkezel.
Tőled még szebb lesz a nagyvilág -
Mesél majd Nagymamád,
dalol Nagypapád. Veled újra átéljük
a karácsonyi csodát.
Ha sötét lesz az éj,
vezet majd a csillagfény,
nem bánthat Téged semmi, ne félj!
A csillagfénye ég,
ne ijesszen a sötét,
hallgasd, a lelked mit zenél!
Karácsony van, létezel,
úgy várom, hogy érkezel!
A boldogságtól könnyezem, talán -
Lobog már a gyertyaláng, együtt a család…
Szentestén ma Érted száll a mennybe fel az imám.
Kikelet
Életünk, mely fecskeszárnyon
röppen észrevétlen,
hálatelt szívvel pihen meg
Isten tenyerében.
Fészkeinkből kiröppenünk,
űznek lázas vágyak,
tiszta szívvel dalt csicsergünk,
mélabús világnak.
Érdektelenségnek lánca
lehúzhat a mélybe,
ám ha figyelnek dalunkra,
felszállunk az égbe.
Hiszem, hogyha szíveinkben
felcsendül egy dallam,
lelkünk láthatatlan húrja
egybeforr a dalban.
Így szépíti életünket
a színes KIKELET,
ennél nagyobb kincs a létben
mondd, ugyan mi lehet?
Életünk, mely fecskeszárnyon
röppen észrevétlen,
hálatelt szívvel pihen meg
Isten tenyerében.
Illúzió
(Ilka Gábornak)
Egyszer régen, Érden, nyári délután,
Megdobbant a szívem egy szobor után.
Romantikus alkotás volt, örökre magához láncolt
Ilka Gábor ódon padja már…
Illúzió tán az életünk,
Száll a kék madár, vele repülünk –
Néha fáj a boldogság, de mindegy nekünk,
Mert csak illúzióval szép az életünk!
A Ligetben, dús fák ölén egy kisleányt
Titkos randevúra várt egy kisdiák,
Kezében egy sétapálca, karján kopott, ócska táska –
Féltve őrzött kincsei, na lám…
Fél óra is eltelt, még több is talán,
Egyszer csak megérkezett a kisleány,
Olyan volt a napsugárba’, mintha Földre angyal szállna –
Csipkés ernyő volt az oldalán…
Kéz a kézben sétálgattak óraszám,
Kispad várta őket, míg az est leszállt.
Összebújva, csókot lopva, szívüket vésték a padba –
Láthatja ma is, ki arra jár…
A földre leszállt angyal volt a Nagymamám,
Versét hozzá költő diák a Nagypapám.
Csipkés ernyő, sétapálca és egy kopott, ócska táska –
Féltve őrzött kincseim ma már!
Illúzió tán az életünk,
Száll a kék madár, vele repülünk –
Néha fáj a boldogság, de mindegy nekünk,
Mert csak illúzióval szép az életünk!
Mennyei buli
Mikor a Hóvirág kikandikál, a Nap ragyog,
szivárványon csúszdáznak az angyalok.
Ezer színben pompázik a Föld, az ég,
bárányfelhő festésből sosem elég!
És nyáron óriásit pancsolnak a kis Dunán,
almás palacsintát falnak délután.
Este, mikor felkelnek a csillagok,
meghallják a vérpezsdítő dallamot.
Elindul a zene, kezdődik a nagy buli,
tollpihe röppen, mennyei a dili!
Angyal riszál mindenhol, ha megszólal a rock and roll.
Ropjuk velük hát! Az angyalát!
Ha beköszönt az ősz, a nagyvilág vacog,
hajnalban az ablakunkon fagy kocog.
Az angyalkák is repülnek az ég felé,
Szárnyuk olyan ragyogóan hófehér.
És aztán télen, mikor eljönnek az ünnepek,
bejglibe diót és mákot töltenek.
Nappalinkban a fenyőfa díszben áll,
Karácsonyi angyaloknál áll a bál!
A Mennyország ünnepel, minden csillag csilingel.
A Karácsony angyali, nem tudok aludni!
A Karácsony angyali,
a Mennyországot hallani.
Ropjuk velük hát, az angyalát!
