Temesi Éva Irodalmi Kör

VARGA  ZOLTÁN

Jó Éjt!

Jó éjt!
Szép álom
várjon,
hűs éjjel
széjjel
szálljon
milljó vágyad.
Jó éjt!
Lelj békét!
Kérnék,
sokat bár,
szamár
lennék,
szép, szürke füllel.
Jó éjt!
Távozom.
Nagyon,
jó halkan
szavam
hallom,
Tiedbe cseng.
Jó éjt!
A képzet
téveszt.
S csók – szárnyon
Álmom
ébreszt:
Fellegek felett.

Az a mosoly

Az a mosoly,
mely körbeér,
s ha Rádkacsint,
már elvesztél…
Körbe éred,
újra hívod,
újra kéred,
féltve félted…
Az a mosoly,
mikor látod,
nem jelent mást:
„csak” a Világot…

Könnyű – vér

Nimfa – turbék,
Üres asztal.
Már indulnék,
Még marasztal.
Lázban testre,
Könnye sóvár.
Megy a zene,
Jön a pohár.
Vadul táncom,
fürge módi,
de megjátszom.
Nem valódi!
Csakis érte!
Egyszer terem.
Égj vég(t)ére!
Perc – szerelem.
 

Beléd szerettem

Mint kóbor falevél
morc tüskés ágba
mint zsenge gyökerek
száz nyurga szárba
Mint csepp gyermek
tarka rét lepkébe
mint ív tinta
gyűrött kép levélbe
Apró kis hon
kályha pír lángjába
nemes költő
szeplős múzsájába
Mi okom lett légyen
leplezni vétkem
oly bambán kérdezem
eddig mint éltem
Nincs vita
Csak a bolond bátor
s szeretni nem fél
Bevallottam
éppen ezér’
Beléd szerettem

Tavasz

Vidám keringő
veti meg a lábát,
Kopogva az éj
új, zöld bokáját
madárdal festi,
Kikelet dúdol.

És megint. Újból
trillázva zengi,
Ennél lármásabb
nóta nem akad,
Napsugár játszik,
Tél-erő apad.

Bolyhos harang zúg,
Pilleszem-hajnal,
Csepp falu ébred,
Gyermeklét zajjal,
patakpart bújtat,
és ismét éled.

Tán álom, véled,
elképzelt utad
űz csak tréfát
még oly kedvesen,
De nézd! Új élet
szuszog csendesen.

Oly nagyot ver
az apró szív!
Ezeregy út,
lét, dal s szó: Hív!

Férfi – szem…

…Az mindig éhes,
mindig képes,
hol szűk, hol széles,
sötét, vagy fényes,
csak Téged keres,
meglát, ha megles,
megles, ha meglát,
lehúzza szoknyád,
lehúzza inged,
és levetkőztet,
és nincs mit tenned,
nincs ellenszered.
Nézd meg, hogy nevet!
hisz nem is szeret…,
de megles, meglát,
lehúzza szoknyád.

Oltalom.
Fehér percben
sötét óra.

Otthonom:
Elvesztettem(?)
doktor szóra.

Irgalmazz!
Sötét villám
terve ellen.

Otthonom!
Büszke hibám:
megszülettem.

Oltalmazz!
Földi létre,
magas uram!

Otthonom?
Vezesd végre
Haza utam!

Emlékezni

Ódon kastély
kertjét járva…
Kies szoba
szélén állva…

Ablak helyén
hideg – rázva…
Szellem helyet
hűtve, fázva…

Csodát szólni
szájam tátva…
Csengőt rakni
régmúlt házba…

Pletyka

Hallotta?
Hírbe hozták.

Nem tudja?
Pedig mondják.

Meglepett?
Szembe - szomszéd.

Álhírek…
jönnek onnét!

Mondom én!
No, elhiszi?

Tudja jól:
Továbbviszi.

Elhallgat,
De szárnya kél.

Falnak fül,
A csend beszél.